Zenóbia
Reggel magamtól ébredtem. Ásítottam, majd kinéztem az ablakon. Havazott! Az év első hava!!!! Ettől azonnal kiment az álom a szememből. Felültem, ránéztem az órára. Fél 6. Kipattantam az ágyból, tudtam, hogy még mindenki alszik, 4 éves kishúgom is.
Kimentem a fürdőszobába, megmostam az arcomat, kifésültem dús, szőke loboncomat, majd belenéztem a tükörbe. Farkaszemet néztem saját magammal, bámultam nagy, smaragzöld szemeimet. Gyorsan fogat mostam, felöltöztem, és kifutottam a házból. Leugráltam a lépcsőkön, bevetettem magam a friss hóba. Elfeküdtem, majd elkezdtem végtagjaimat ide-oda mozgatni, mint az ablaktörlő - hóangyalt csináltam.Óvatosan kimásztam belőle, szép lett a művem. Fölpillantottam az égre, megborzongtam a mélykék messzeség láttán. Linának - a húgocskámnak - is ilyen színű a szeme. Futni kezdtem, önfeledtem szaladni. Aztán kifulladva megálltam a mező közepén, ráérősen visszafordultam. Beléptem az ajtón, orrom piros volt a hidegtől. Levettem a kabátomat, majd felsétáltam az emeletre, fel, a leendő szobámba.
Egyenlőre két szoba volt már használható, még csak most költöztünk ide. Gyönyörű hely volt ez, egy kis falutől nem messze, egy hatalmas, fürdésre is alkasmas vízű tó partján. Nagy birtokon állt a ház, minden volt, ami egy farmon lehetett, szóval akár annak is nevezhetjük. A kerítésen túl zöld erdő kezdődött, melyben mókusnál nagyobb állat nem nagyon mutatkozott. Nagyon szerettem ezt a terepet, jó érzéssel töltött el.
Lenyomtam a kilincset, boldog vigyorral léptem a helységbe. Azonnal ráfagyott a mosoly a képemre, amint megpillantam egy fiút, aki éppen az ablakon keresztül csodálta a tavat. Totál ledöbbentem, megtorpantam, de a jövevény nem vette észre. Nem kevés önuralomra volt szükségem ahhoz, hogy ne sikítsak. Szám elé kaptam a kezem, majd kicsit jobban szemügyre vettem a betolakodót. Magas volt, sötétbarna fürtjei itt-ott az arcába lógtak. A srác is feleszmélt mélázásából, az ajtó felé fordult. Kissé oldalradöntötte a fejét, majd végigmért. Megszólalt:
- Szia, tudom, kicsit váratlanul jött, hogy egy idegen ácsorog a szobádban, ezért bocs. Nyitva volt az ajtó, bekopogtam, nem kaptam választ, hát bejöttem. Azt hittem valami történt veletek. Mindenki aludt, hát feljöttem, szétnézni. És akkor jöttél te; a családod egyetlen éber tagja. Egyébként Alex vagyok, a szomszéd telek a miénk, köszönni jöttem.
- Ööö...Oki, hali! Zenóbia - nyújtotam felé a kezem -, de a barátaim csak Bösztinek hívnak.
- Örülök, hogy megismerhettelek. Hát, akkor megyek is. Szia Böszti, még látjuk egymást! - azzal lerohant a lépcsőn, kiszaladt, és bevágta maga mögött az ajtót, én meg ott álltam a szoba közepén, teljesen lefagyva.