Izzadtan riadok fel az éjszaka közepén. Hirtelen felülök, akárcsak egy rugó. Kapkodva veszem a levegőt. Viszont megállapítom, hogy otthon vagyok, legalábbis nagyon úgy néz ki... Rosszat álmodtam, ami nem először fordult elő. Sokszor álmodtam dolgokat, de ez egy visszatérő álom. Sose láttam még az alakot, aki lelökött és sose tudtam meg, hogy hol van az a hely, ahol vagyok. Soha. De nem is biztos, hogy meg akarom tudni. Be akarom fejezni, végre szeretnék egy jót aludni; félek, hogy ez nem fog menni...

Ma ezt alkottam :)

Olyan boldog ez a dolog,

Mégis szomorú,

Mert a Föld homorú,

És a Mecsek magas.

A Mecsek és a Balaton.

Hegy, tó. Ég és föld. Fekete és fehér  vagy éppen piros és zöld. Fiú és lány, kutya és macska.

A hegy magas, a tó mély.A fiú zöld, a lány kék, bár igazából inkább zöldes.

Amikor még én is a Mecsek pici csúcsát néztem a lábán ülve, amikor én olyan pici voltam ott, mint hangya egy elefánt körmén. Szép volt, csodálattal néztem lentről. Aztán a tudatom felnőtt, egészen a hegytetőig.Ott már vártak rám, várták, hogy 1. alkalommal betoppanjak a PTE 1. sz. Gyak. Isk. hatalmas faajtaján. Hát, betettem abba a suliba a lábam és egyszerre minden megváltozott. C-s lettem, mint később kiderült, szerencsémre. Várt valaki a lépcső tetején, megvárta, ameddig minden egyes fokon felküzdöm magam. De mégse így volt! Ott volt mellettem, támogatott, ahogy csak tudott, erősen fogta a kezem. 3 év telt el így. És akkor történt valami! Csomagolnunk kellet. El kellett hagynom Pécset, ami számomra maga volt Párizs, a szerelem és a boldogság szigete. Pakoltunk. Ott volt Ő is, a maga diszkrét szomorúságával. Elmentem. Azóta megint eltelt 3 év. De megtaláltam! Meg én!!!És várt rám! Most talizni fogunk, április 17.-e szinte fénylik a naptárban a szemem előtt.

Csak sikerüljön! Úgy várom már!

Tegnap éjjel találtam egy könyvben pár kommunikációs gyakorlatot, mutatok egyet, amit megcsináltam!

Itt az alapszöveg, amiből cikket kellett írni:

A testvérfalu delegációja több napra érkezett a faluba. Kooperációt terveznek az elöljárók. A privatizált gazdaság működésre is kíváncsiak. Patronálni kívánják a meunkahelyteremtő kezdeményezéseket. A konferencián aktívan érveltek a falusi turizmus fellendítése érdekében. A látogatók tiszteletére falugálát tartottak a helybeliek. A pompás népviseletek mellett gasztronómiai kóstolóval lepték meg a delegáció tagjait.

Éééééés...Én ezt alkottam belőle:

Múlt héten testvérfalunk, Bablevesi delegációja több napra érkezett hozzánk.Fontos konferencián vettek részt nálunk, ahol sokmindenről esett szó, többek között kooperációról, a privatizált gazdaság működéséről, a munkahelyteremtő kezdeményezés patronálásáról is. Sajnos a meetingről pontosabb információkat nem tudunk közölni, viszont a csoport tagjai a turizmus fellendítése érekében jöttek településünkre. A látogatók tiszteletére falugálát tartottak a helyiek. Megmutatták pompás népviseletünket, gasztronómiai ínyencségekkel lepték meg a Bablevesiből érkezett csapatot, akik ennek kifejezetten örültek. Múlt hét csütörtökön élményekkel telve tértek haza. 

Még lehet h egyszer átfogalmazom. Majd azt is leírom nektek!

Mindenkitől bocsánatot kérek, aki olvassa a blogot!

Sajnálattal kell közölnöm, hogy az elkövetkezendő pár napban, vagy akár hétben nem valószínű, hogy itt leszek. Ennek az oka az, hogy rengeteg a házi, ma is 7 óta tanulok, de már előtte elkezdtem, és még van angol memoriter holnapra, természet 3 lecke holnapra röpihez+az eddigi anyag, töri javító felelet... És még ki tudja, mik lesznek félév előtt, szóval bocsi!!!

Na sziasztok, repültem tanulni! 

   Reggel magamtól ébredtem. Ásítottam, majd kinéztem az ablakon. Havazott! Az év első hava!!!! Ettől azonnal kiment az álom a szememből. Felültem, ránéztem az órára. Fél 6. Kipattantam az ágyból, tudtam, hogy még mindenki alszik, 4 éves kishúgom is. 

  Kimentem a fürdőszobába, megmostam az arcomat, kifésültem dús, szőke loboncomat, majd belenéztem a tükörbe. Farkaszemet néztem saját magammal, bámultam nagy, smaragzöld szemeimet. Gyorsan fogat mostam, felöltöztem, és kifutottam a házból. Leugráltam a lépcsőkön, bevetettem magam a friss hóba. Elfeküdtem, majd elkezdtem végtagjaimat ide-oda mozgatni, mint az ablaktörlő - hóangyalt csináltam.Óvatosan kimásztam belőle, szép lett a művem. Fölpillantottam az égre, megborzongtam a mélykék messzeség láttán. Linának - a húgocskámnak - is ilyen színű a szeme. Futni kezdtem, önfeledtem szaladni. Aztán kifulladva megálltam a mező közepén, ráérősen visszafordultam. Beléptem az ajtón, orrom piros volt a hidegtől. Levettem a kabátomat,  majd felsétáltam az emeletre, fel, a leendő szobámba. 

  Egyenlőre két szoba volt már használható, még csak most költöztünk ide. Gyönyörű hely volt ez, egy kis falutől nem messze, egy hatalmas, fürdésre is alkasmas vízű tó partján. Nagy birtokon állt a ház, minden volt, ami egy farmon lehetett, szóval akár annak is nevezhetjük. A kerítésen túl zöld erdő kezdődött, melyben mókusnál nagyobb állat nem nagyon mutatkozott. Nagyon szerettem ezt a terepet, jó érzéssel töltött el.

  Lenyomtam  a kilincset, boldog vigyorral léptem a helységbe. Azonnal ráfagyott  a mosoly a képemre, amint megpillantam egy fiút, aki éppen az ablakon keresztül csodálta a tavat. Totál ledöbbentem, megtorpantam, de a jövevény nem vette észre. Nem kevés önuralomra volt szükségem ahhoz, hogy ne sikítsak. Szám elé kaptam a kezem, majd kicsit jobban szemügyre vettem a betolakodót. Magas volt, sötétbarna fürtjei itt-ott az arcába lógtak. A srác is feleszmélt mélázásából, az ajtó felé fordult. Kissé oldalradöntötte a fejét, majd végigmért. Megszólalt:

- Szia, tudom, kicsit váratlanul jött, hogy egy idegen ácsorog a szobádban, ezért bocs. Nyitva volt az ajtó, bekopogtam, nem kaptam választ, hát bejöttem. Azt hittem valami történt veletek. Mindenki aludt, hát feljöttem, szétnézni. És akkor jöttél te; a családod egyetlen éber tagja. Egyébként Alex vagyok, a szomszéd telek a miénk, köszönni jöttem.

- Ööö...Oki, hali! Zenóbia - nyújtotam felé a kezem -, de a barátaim csak Bösztinek hívnak. 

- Örülök, hogy megismerhettelek. Hát, akkor megyek is. Szia Böszti, még látjuk egymást! - azzal lerohant a lépcsőn, kiszaladt, és bevágta maga mögött az ajtót, én meg ott álltam a szoba közepén, teljesen lefagyva.

Ezt  én írtam, csak úgy, most hirtelen, ami eszembe jutott, mivel ma elég egyhangú volt a napon, ezért gondoltam, elkezdek irogatni. És ez lett az eleje a ,történet'nek. Hali nektek!

Úúúú, sziasztok! 

Hol is kezdjem...Na jó, talán itt.

Elég későn vacsiztunk, utána viszont a nagymamámmal előástuk a régi parókámat, majd töltök fel róla képet, csak előbb át kell másolni a gépre. A hosszú, színes, punkos hajtömeg eléggé furán csüngött a fejemről. A fufruja előremeredt kétoldalt, mintja valami elefánt lennék :). Ezért aztán kutakodtam egy kicsit, és mit találtam? A mamám hajfixáló, fényesítő, büdösítő hajlakkját! Jókislány révén (XD) elkezdtem igazgatni a színkupacot, aztán fujkodtam. Hááát, mondjuk életemben először csináltam ilyet, az tény, a haj szerintem nagyon jó lett, és még jól is állt :) . A bökkenő csak az volt, hogy a homlokomat és a szemüvegemet (!) is vastag, bűzlő réteg fedte. Hát ez van. Na igen, aztán lecsúszott egy tincs, visszaraktam és őrülten elkezdtem permetezni rá a löttyöt, gondolván már úgy is mindegy, akkor legalább a hajam legyen tökéletes! Aztán egy egész fújásnyit belefújtam - véletlenül persze - a bal szemembe.,,Vááááááá" hangulatom lett tőle, ami nálam igazán sokmindent jelenthet, de ez esetben a megoldókulcs ,a francba" érzés volt. Vízzel gyorsan kimostam (még jó, hogy a fürdőszobában voltam éppen), és belebámultam a tükörbe, amiből egy színesfejű, a lakktól enyhén vöröses szemű bohém lány nézett rám vissza. És akkor elgondolkodtam, és az jutott eszembe, hogyha nem lennék ilyen béna, akkor nem is én lennék, ez viszont, ilyen formába gondolva megmosolyogtatott, erőt adva ahhoz, hogy folytassam alkotó - vagy fújtató - munkámat. Teljesen meg voltam elégedve a végeredménnyel, ami jó ézéssel töltött el :)

Amikor végeztem, bevonultam a szobába, lefeküdtem az ágyra, és olvastam. Egészem hajnali háromnegyed 5-ig, amikoris betrappolt hozzám egy nagy moha. Ami persze nem moha volt, hanem a nagymamám, méregzöld pizsiben. Azonnal ágyba parancsolt. Mit volt mit tenni, ágyba bújtam. Na de, nem ilyen egyszerű, nem hagyom magam! Előkaptam a telóm, a paplan alatt még elküldtem pár üzit, időjárást néztem... Elvoltam. Aztán végülis negyed 6-kor végleg kidőltem, leraktam a telóm, és elaludtam.  Ez volt a tegnap/ma hajnal.

Ma viszont 1-kor keltem, kész volt az ebéd, mindenki rám várt, ráadásul vendég is volt - anyukám pasija. Reggel - illetve délután - az ágyban ránéztem a telómra, tök sok SMS, üzi jött. Ebédeltünk, és most megint itt vagyok, és nagyon tetszik a blogolás! 

Na mennem kell ellátni szerkesztői feladataimat a kétszemélyes szerkesztőségben!!! :)

Hali

Sziasztok!

Hajnali 1-kor még nem aludtam. Nem ment. Valamiért már másfél órája csak forgolódtam az ágyban, mire el tudtam aludni, de 4-kor is felzavart valami,viszont akkor  már nem volt gond. 9-kor keltem, magamtól, ami nálam igenis nagy szó! Ittam, felöltöztem, és beültem a gép elé, azóta itt ülök. Közben már 3,5 órát beszéltünk Skypon az egyik oszt.társammal, miözben mindketten weboldalt szerkesztettünk. Én kifejezetten izgalmasnak tartom ezt a blogolósdit. Nagyon tetszik!

Ma még nem olvastam, de úgyis mindjárt mennem kell, segíteni a nagymamámnak a sütésben.

Utána még szilveszter alkalmából földíszítjük színes szalagokkal a házat. Estefelé még olvasnom is kellene (SzJG 8/2), mert a nagymamám azt mondta, hogy el kell kezdenem az Egri csillagok-at, akárhol is tartok az SzJG-ben.

Szóval mennem kell sütizni!

Hali!!! :)